Egy nap késő este volt, és én egyedűl voltam otthon.Teljesen egyedűl, senki sehol, még a szomszédok se. A szobámból üvöltött a Tokio Hotel egyik olyan száma, amitől szinte mindenki sírni készül...igen a Rette Mich MusicLoad Remixe...ültem az ágyamon és a posztereimet nézegettem a falamon, a gépemen a kivetítőn a Tomos képeket és mindent néztem ami Tommal kapcsolatos és akkor a szám közepénél már nem bírtam magammal...Kimentem a fürdőbe, és ott megállt az élet...
A kádon egy pengés doboz, nemtudtam hogy mit cselekszem, de de de így a kezem a pengés doboznál kötött ki és egy penge, meg mégeggy és mégeggy...ott volt a tenyeremben. Ott az Én tenyeremben...markoltam a három pengét és csak néztem, és egy hirtelen mozdulattal az egyikről levettem a csomagolást, a csap kagylójára tettem a kezem a csuklommal felfele és megfogtam a pengét és a kezembe véstem egy betűt...Egy nagy T-betűt...aztán egy O-t majd a végén egy M-et...amikor ez a három betű már ott volt a kezemen, belenéztem a tükörbe és egy könnycsepp jelent meg az arcomon...lenéztem a csapra, néztem és néztem ahogy a vérem lecsurog a lefolyón és ahogy a könnycseppejimmel eggyesűl...Nemtudom h mért tettem...nemtudom h mi értelme volt...De utána megfogtam a másik két pengét és a jobb kezemen egy vágást ejtettem a tenyeremnél és átvágtam vele az ÉLET-vonalam...igen az ÉLET-VONALAM...Aztán egy mozdulattal leestem a padlóra a fehér szőnyegre és nekidöltem a csapnak...A kezeimből folyt a vér és én csak a zenével törődtem és kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam hogy:
...Komm und rette mich - ich verbrenne innerlich Komm und rette mich - ich schaffs's nicht ohne dich Komm und rette mich - rette mich
Dich und mich - dich und mich - dich und mich!!!...
...hírtelen úgyéreztem hogy megszűnik előttem az élet és már senki és semmi nem érdekel csak az hogy meghaljak! A szám meg csak egymás uton játszodott és játszodott, én meg csak ültem és énekeltem. Néha a tekintetem látta, ahogy a hófehér szőnyeg pirossá válik a vérem miatt....egyszercsak elhomályosult előttem minden, és akkor tudtam h most most itt VÉGE mindennek...Elájultam...
Amikor felébredtem már egy steril ágyon feküdtem, egy korházt ítéltem meg a kinézete alapján. A kezem bevolt kötve, és melettem ottvolt anyukám, aki kisírt szemekkel nézte, hogy hova kerűlt az ő lánya...amikor láttam anyumat sírni, nekem is megjelentek könnyek a szememben, de NEM miatta, NEm miatta, hanem amiatt, hogy majdnem végeztem az életemmel egy olyan srác miatt, aki soha nem lehet az enyém, aki nem érdemli meg h szeressem, aki elérhetetlen és aki egy álom pasi...Amikor anyu megsimogatta a kezem, hirtelen a hideg kirázott és nyikorgott az ajtó...belépett egy magas srác, aki tökéletes volt...igen Ő volt az, az az ember, aki miatt oda kerültem...anyu nem bírta látni hogy miatta szenvedek, ezért elhívta őt, hogy lássa mit tesz a lányokkal...Tom odajött hozzám és megszorította a kezem, adott egy puszit az arcomra, leült mellém és másra nem emlékszem...A lélegeztető gép amire kötve voltam hirtelen sípolni kezdett, és a szivem leállt....
???Talán Bill tényleg fél tőlünk és azért kezd változni, h ne vele foglakozzunk azaz ne a külsejével és ne menjünk bele fölösleges hazugságokba és ne tápláljunk lehetetlen álmokat, amik ugyse teljesűlnek és fölösleges rá gonodolni h egyszer hátha mégis enyém lessz Bill vagy Tom vagy épp Gustav, Georg...lehetetlen...
Félnek, emberek félnek tőlünk, és nem azért mert bántanánk őket, hanem mert sokan vagyunk és nem hagyjuk őket lélegezni, igen ők ezt akarták, de már egyes rajongók ezt túlzásba viszik, a képekkel, a hazugásokkal és a kitalált történetekkel!!!Higgyétek el nemértek el semmit se vele, max annyit h visszavonulnak és akkor volt nincs TH!!!Gondolom ti se ezt akarjátok, akkor haggyuk végre élni őket, és Billnek igaza van hogy ez már nekik SZAR, nemhaggyuk őket ÉLNI, nektek se lenne jó ha lesifotósok és kisp*csák ugrálnának ha meglátnának titeket és kitalálnának lehetetlen sztorikat ugye nem?Hát akkor ne tegyétek ezt a fiukkal...nemsokáig lesz akkor TH...Minden TH FANnak ajánlom h ezeket a sorokat olvassa el és rögződjön a fejében és gondolkozzon mielőtt tesz vmit...
"Hallo!
El tudom képzelni hogy mit gondoltok amikor látjátok a nevemet, és hazugságnak hiszitek, nos ezesetben nem kell elolvasnotok ezt. Hogyan találtam meg ezt a site-ot?Ismerünk olyan embereket akik fórumozni szoktak, de soha nem fogják elmondani hogy ismernek minket. Ezért ne higyj olyan embereknek akik azt mondják ismernek bennünket, mert az igazi barátaink soha nem mondanák el.Édes ahogy rólunk beszélgettek és információkat osztotok meg, de néha ez már túl sok. Mi is emberek vagyunk nekünk is van magánéletünk, ami sokat jelent nekünk. Még fiatalok vagyunk, most élvezzük az időt és jól szórakozunk. Átnéztem a sok véleményt és gyakran csak ráztam a fejem. Szeretem amit most csinálok, de gyakran megkérdezem magamtól, hogy néhány ember miért indít el pletykákat vagy fansite-okat, hogy hogyan csókolok vagy milyen vagyok az ágyban. Vannak a lányok képei, akikről azt hiszik hogy a barátnőim, és gyakran azt mondják hogy ezek a lányok csúnyák. Ez nem normális. Csak élvezzétek a zenénket, vagy a koncertjeinket, és engedjétek hogy legyen magánéletünk.Ne gondoljátok hogy mi mindent jól csinálunk, mi csak éljük az álmainkat, és Ti vagytok azok, akik miatt mi ezt meg tudjuk élni.Ez a Tokio Hotelről szól és nem barátnőinkről, családunkról, barátainkról, szomszédainkról vagy a kutyánkról. Ez volt az első és utolsó alkalom hogy írtam ide, én csak el akartam mondani ezt és remélem hogy ...
...Talán néhányan érteni fogjátok!!!
Bill Kaulitz TH
Remélem minden THs elgondolkozik majd ezeken a sorokon!